transzcendentális módszer: a szóhasználat Kanttól származik: „Transzcendentálisnak nevezek minden ismeretet, mely nem magukkal a tárgyakkal foglalatoskodik, hanem a tárgyakra irányuló megismerésünk módjával, amennyiben ennek a priori lehetségesnek kell lennie” (A tiszta ész kritikája. Bevezetés VI.). – Ha az „a priori” = transzcendens, azaz tapasztalattól független, a fizikát meghaladja, azaz metafizikai jellegű, akkor Kant a metafizikát mint tudományt ugyan tagadja, ám ismeretelmélete a →megismerés metafizikája. – A ~a Kant-féle a prioriból indul ki. Alapítója Joseph →Maréchal: Le point de départ de la métaphysique (1922–23) munkájával. Minden ítéletünk igaz voltának előfeltétele az alany és állítmány megegyezése, mely az ítéletben az „est”-ben, végül az „esse”-ben van megalapozva. – Karl →Rahner a Geist in Welt (1939) és a Hörer des Wortes. ( 1941) c. műveiben ezt alkalmazza Isten megismerésére: a Vorgriff  az ‘előrenyúlás, belemarkolás’, v. a semmire, v. a személytelen létre, v. Istenre irányul mint a priori feltételre, amely a végső, másra már vissza nem vezethető kérdésben nyilvánul meg. →Lonergan ismét az ítéletből indul ki (Insight, 1957), mely föltételezi a létet és az alany–állítmány a priori megegyezését. Metafizikájában Coreth szintén a kérdésből indul ki (Metaphysik. 1964): a kérdés és kérdezés a priori feltétele a válasz létezése. R.Z.

Mérleg 1969:1. sz. 63. (A mai tomizmus vezető iránya: a ~) – Muck, Otto: Die transzendentale Methode der scholastischen Philosophie der Gegenwart. Innsbruck, 1964.